Abyss-krónikák

1. Metró.A monoton ismétlődés zakatoló hangjai és a megannyi változó emberarc. Egy magamfajtának tökéletes hely gondolkodni. És persze arra is, hogy elhitessem magammal a leglehetetlenebb dolgot – hogy egy vagyok közülük. Ember. Nem is tud róla, de a teremtés csúcsa. Persze mindenhol ezt látni és hallani, de nem képesek felfogni. Halhatatlan lélek egy halandó testben, … Olvass tovább Abyss-krónikák

Az elhagyatott ember

Néha úgy kell érezni, hogy nem számítunk már-e földön és úgy tennünk, mint aki minden embernek fontos személyiség. Nem könnyű dolog ez, de én elmagyarázom nektek… Ami a szívünknek legjobban fáj , hogy nincs érző lény a földkerekségen, mely röpke pillantásunktól elvérzőszívvel tekintene tovább. Így élni már nem lehet. Éppen ezért gondoljuk, de csak “gondoljuk” … Olvass tovább Az elhagyatott ember