Bocsáss meg – A kemény rocker megtérése

BOCSÁSS MEG !

A Mester Jézus egy fa alatt ült, és a tanítványaival beszélgetett. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Jézus megtörölte az arcát, és visszakérdezett: – És most? Akarsz még mondani valamit?

A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: \”És most?\” Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva volt és puhány, akkor mosolygott, és megpróbált a kedvében járni. Viszont Jézus egyikhez sem hasonlított; nem volt dühös, egyáltalán nem sértődött meg, és gyáva sem volt. Csak tárgyilagosan megkérdezte: \”És most?\” És más nem történt.

Jézus tanítványai viszont nagy haragra gerjedtek, nem gondolkodtak, hanem dühösen reagáltak. Így szólt az egyik tanítványa: – Ez túl sok, ezt nem tűrhetjük el. Te csak taníts bennünket a szolgálatra, mi meg majd megmutatjuk ennek az embernek, hogy ilyet nem tehet! Meg kell büntetnünk érte! Máskülönben mindenki elkezd majd ehhez hasonló dolgokat cselekedni.

Jézus ezt felelte: – Hallgass! Õ nem okozott nekem fájdalmat, de te igen. Õ új ember, idegen. Bizonyára hallott felőlem valamit, hogy \”ez a férfi vallástalan, veszélyes ember, aki letérít másokat a helyes útról, egy forradalmár, egy erkölcstelen gazember\”, és ezek alapján alkotott rólam képet. Nem engem köpött le, hanem a saját elképzelését, azt a képet, amelyet rólam alkotott – hiszen nem ismer engem, akkor hát hogyan köphetett volna le engem?

– Ha a szíveddel nézed – mondta Jézus-, a saját elméjét köpte le. Én nem vagyok része, és látom, hogy ez a szegény férfi bizonyára valami mást is akar mondani, mert ez is a közlés egyik módja – a köpés is egy eszköz arra, hogy elmondjunk valamit.

Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy a nyelv alkalmatlan – a mély szerelem, az erős harag, a gyűlölet, az imádság idején. Vannak olyan intenzív pillanatok, amikor a beszéd kevés. Ilyenkor tennünk kell valamit. Amikor nagyon szerelmesek vagyunk, és megcsókoljuk vagy megöleljük a kedvesünket , mit teszünk? Elmondunk valamit. Amikor haragszunk, rettenetesen haragszunk, és megütjük vagy leköpjük a haragosunkat, azzal is mondunk valamit.

Én megértem ezt az embert. Bizonyára valami mást is akar mondani, ezért kérdeztem meg tőle: \”És most?\” A férfi még inkább összezavarodott.

Jézus pedig ezt mondta a tanítványainak:
– Ti nagyobb fájdalmat okoztatok, mert ti ismertek engem, évek óta velem éltek, és még mindig visszatámadtok? Még mindig nem ismertek engem?!

A férfi, aki leköpte Jézust meglepetten, összezavarodva tért haza. Egész éjjel nem tudott aludni. Ha valaki találkozik Jézussal, rendkívül nehéz, lehetetlen ugyanúgy álomba merülnie, mint előző éjszaka. Szüntelenül ott kavarog a fejében az élmény. Nem tudta megmagyarázni magának, mi történt. Egész testében remegett, és verítékezett. Még sohasem találkozott ilyen emberrel; Jézus darabjaira törte egész elméjét, minden megrögzött szokását, egész múltját. Egész teste remegett, viszont a szíve helyén valami más, kimondhatatlanul békés, nyugodt érzés fogta el.

Másnap reggel újra odament. Jézus lábaihoz vetette magát, aki újra megkérdezte: – És most? Hiszen ez is egy módja annak, hogy elmondjunk valamit, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Amikor idejössz, és megérinted a lábamat, azzal olyasmit mondasz, amit szokványos eszközökkel nem lehet elmondani, amihez minden szó kevés.

Aztán így folytatta: – Nézzétek szeretet tanítványaim, ez a férfi megint itt van, és mond valamit. Olyan ember, akiben mély érzelmek dúlnak.
A férfi felnézett Jézusra, és azt mondta: – Bocsáss meg azért, amit tegnap tettem!

Jézus így felelt: – Bocsássak meg? De már nem vagyok ugyanaz az ember, akivel tegnap azt tetted. A Jordán folyó szüntelenül áramlik; soha nem marad ugyanaz a Jordán. Minden ember egy folyó. Az az ember, akit leköptél, már nincs itt; én csak hasonlítok rá, de nem vagyok ugyanaz, sok minden történt ebben a huszonnégy órában! A folyó nagyon sokat haladt előre. Ezért nem tudok neked megbocsátani, mert nincs bennem semmi neheztelés irántad. És te is más vagy. Látom rajtad, hogy már nem vagy ugyanaz az ember, aki tegnap idejött, mert az a férfi dühös volt – milyen dühös volt! Õ köpött, te pedig meghajolsz előttem, megérinted a lábamat; hogyan lehetnél ugyanaz az ember?

Az a két ember, aki köpött, és akit leköptek, már nincs többé. Gyere közelebb! Beszélgessünk valami másról! 🙂