Abyss-krónikák

1.
Metró.A monoton ismétlődés zakatoló hangjai és a megannyi változó emberarc. Egy magamfajtának tökéletes hely gondolkodni. És persze arra is, hogy elhitessem magammal a leglehetetlenebb dolgot – hogy egy vagyok közülük. Ember. Nem is tud róla, de a teremtés csúcsa. Persze mindenhol ezt látni és hallani, de nem képesek felfogni. Halhatatlan lélek egy halandó testben, és pont a halál az, ami megszépíti a rövid életüket. Végül is mit kezdenének ők több százévnyi élettel?Felhalmoznának pénzt,befolyásra tennének szert,a tudást kutatnák – hasztalan. Az élet pont attól szép,hogy rövid. Beleőrülnének ebbe.
Végállomás. Ideje jelentést tennem Barkathnak. A szokásos,mégis nélkülözhetetlen feladat. Végül is mi is történt múlt hónapban?
Zalek és csapata nem figyelt eléggé, és mire rájöttek, hogy renegáttal van dolgunk, már meg is lépett a szemét. Három osztagot is odarendeltek,mindenki megbolondult az első napon abban a káoszban és még teljesítményt vártak!Ebben a helyzetben!
Renegátok. Lázadó démonok és angyalok,akik \”fel akarják nyitni\” az emberiség szemét.Szerencsére a Megállapodás eléggé megköti a kezüket,de nem teljesen. Ezért a két főnök elrendelte az őrséget, valamint hogy foglyul ejtésük után rögtön eléjük vigyük őket.
Kilépek az aluljáróból az éjszakába. Előkaparom a fülhallgatót és véletlenszerűen elindítok valamilyen albumot a mobilon. Barkath úgysem így szokott megkeresni.A mobil az újabbak közül van. Nem tudom követni ezt a sok kütyüt, és – a francba is – nem is akarom. Az emberek látnak, de nem akarnak velem szóba állni.Mivel én így akarom. Semmi pénzem csavargóknak – meg egyébként se. Végülis ha az ember – démon – saját maga…khm…alakítja a ruháit, nem jár kocsival és nincs szüksége táplálékra, akkor a pénz értelmét veszti, nem?
Ez lenne az épület?A francba is,talán őriztethetnék is!Külsőre talán elrettenti a legtöbb embert, de ha egy koldus felfedezi a…
– Üdv,Zack.
Rögtön megfordulok. Lazarus lép elő az árnyékok közül.Annyira jól álcázta magát,hogy fel se tűnt,hogy ott van!De meg az álcázást se éreztem….ezek szerint még mindig ő a legjobb közöttünk.
– Lazarus.
– Barkath-hoz?
– Igen.
– Valami új?
– Abszolút semmi. A múlt hónapi eset óta mintha eltűntek volna.Mióta őrzöd?
– Kb. három hete.
– Nadur parancsa?
– Pontosan.
– Sejtettem. Zaleknek eszébe se jutott volna.
Zalek. Múlt hónapban nemcsak hogy renegát tűnt fel,de mindjárt öt!Egy helyen! Ha Zalek nem tartja a csapat egészét a főhadiszálláson a csapat egészét – köztük engem -, a legtöbbjét lekapcsoltuk volna – ha nem mindet!Azóta az ésszerű gondolkodást se nézem ki belőle.
– Valószínűleg.
– Mennem kell,még a végén kitalálja,hogy direkt várakoztattam.
– Majd találkozunk valahol.
– Gondolom.
Otthagyom Lazt, aki magára ölti a homeless-álcát ismét. Jó öreg Laz!Ötven éve még egymás hátát védtük,most meg jóformán nem is látom.
A folyosó végén jobbra. Egyre erősebben érzem. Egy hónapja jártam itt utoljára,de nem kéne meglepnie ennyire!Várjunk csak…
Valami nincs rendben.
Az energiák egyesülése,ami egyébként – normális esetben – a főhadiszállásra küld,megváltozott. A nyugodt harmónia – leginkább egy tó vizére hasonlít – felbolydult,magába fordult.
– A francba!
Elméletileg minden oké. Elméletileg belépek az energiapontba,elrepít Barkath-hoz,jelentek a többiekkel és megkapjuk a szokásos fejmosást. Milyen szép dolog álmodozni!
A pont húz maga felé.Erőteljesen. Túl erősen!
Ez így nem lesz jó. Segítség!
– L…